Litovel Sprint beszámoló

A megtisztelő nagyköveti cím megszerzését és a Garmin szponzorációt követően úgy döntöttem sok mindenben változtatok. Ennek egyik aspektusa az, hogy olyan versenyekre is elmegyek, amiket amúgy nem terveztem korábban. Az egyik első ilyen a Litoveli Sprint, amiről konkrétan meg se néztem hol van, csak gyorsan leszerveztem az utat, így eléggé meglepődtem a helyszínre érve a hegyek-dombok erőteljes hiányán 🙂

Hajnali ötkor találkoztunk Mónival és Misivel, majd útközben megálltunk felvenni az OCR berkekben sokak által ismert kiváló fotóst Attilát (Jakab Attila – Challengephoto), akivel úgy már rövid ismeretségünk eleje óta megtaláltuk a közös hangot 😀

Az autóút Litovelbe kb. 4-4.5 óra volt.

Megérkezést követően mindig felmérem a fesztiválterületet, jó tudni mi-hol van, így ha valamiért sietni kell már fejben megvan a térkép. A fesztiválterület elhelyezése és kialakítása hibátlan volt. Mindennek jutott elég hely, a parkoló sem volt vészesen messze. Különösen széles volt az étkezési lehetőségek választéka, bár én csak azt ettem amit vittem, így nyomva le egy lelki-beastet a mennyei illatoknak ellenállva.

A cucc leadását és bemelegítést követően a rajthoz állva vártam a kezdést. A hypeolást végző szakállas úriember úgy gondolta, hogy ő még a startnál is bemelegíti a rajtra várókat, aminek én annyira nem örültem… Cseh nyelven instruálta a versenyzőket a mikrofonba, hogy mit csináljanak, de mivel én egy mukkot se beszélem a nyelvet csak próbáltam nem túl nagy késéssel utánozni a többieket amit épp csináltak. Képzelhetitek, hogy rögtön az első sorban mennyire nézhettem ki hülyén ahogy jobbra-balra sasolok és úgy próbálom utánozni a többieket, mint valami ötéves a felnőtteket, szóval utólag is köszi szakállas srác, hogy komplett hülyét csináltál belőlem! 😀  

A startot követően a már jól bevált autógumikon szökelltünk át, majd rögtön beleugrattak minket a híd mellett a folyóba (vagy inkább patak? ahhoz túl széles és mély volt..). Őszintén szólva erre nem számítottam. A hídhoz közeledve totál azt hittem át fogunk futni rajta, úgyhogy maradt kb. 1.5 másodpercem konstatálni, hogy a hídon átkelést most bizony felváltja egy segges a vízbe. Ez az idő sajnos arra sem volt elég, hogy eszembe jusson, hogy levegőt vegyek mielőtt becsapódom (mentségemre szolgáljon, hogy 2 napja nem aludtam és aznap is csak 2 órát), így sikerült bebiztosítanom, hogy a verseny hátra lévő részében ne aggódjak olyasmi miatt, hogy szomjas vagyok 🙁

Két nehezebb pontja volt a pályának számomra ahol meggyűlt a bajom. Az egyik a Monkey Bar, amire botor módon kéztörlés nélkül csak úgy felugrottam (igen, valamennyit segít ha letörlöd a kezed) és rögtön le is csúsztam. A másik a Multi Ring, amire rossz technikát használtam. Mindkettőnél a referee engedélyével a 30 burpeet követően ismét felmentem, hogy újra megpróbáljam. Bár fáradt voltam a nem alvástól, egyszerűen nem akartam úgy hazamenni, hogy nem hoztam ki a maximumot a lehetőségeimből. Sokkal könnyebb csak vállat vonni “nem sikerült” , lenyomni a 30 burpeet és futni tovább. De lenyomni a 30 burpeet és rögtön megint megpróbálni? Na az ilyen kihívásokat szeretem! Sajna a multi teljesítéséről nincs felvételem, nem indult el a kamera, de itt a Monkey Bar és a kötélmászás.

Ez pedig a pályán felvett anyag többsége összevágva (kivéve amiről külön videó van vagy nem vettem fel)

Helyszíni élő bejelentkezés utólag visszanézhető, valamint a legjobb Litoveli emlékem ezen a csodás folyó marad amiben mindenki kedvére tisztálkodott és lubickolt a verseny után 😀

Bízom benne, hogy jó beszámolót sikerült készítenem, ha elnyerte tetszésedet iratkozz fel csatornáimra 😉