Veszprém Sprint beszámoló

Láthatóan sikerült pár nap alatt lenyugodnia a hazai Spartan közösségnek a veszprémi verseny izgalmait követően. Ha egy szóval kellene jellemeznem a CEU versenyszezont megnyitó eseményt: korrekt.

Szvitben ugye a jobb vádlimban izomrost szakadásom lett (túlterheltem magam és a hegymenet futás betett), így volt aki presszionált a verseny kihagyására, de nem szeretek semmit sem feladni. Megkaptam a szurimat három nappal a verseny előtt és úgy készültem, hogy majd bal lábon ugrálom végig a távot kétszer. Mert ugye ha már van lehetőség, miért ne fussam le reggel és délután is a távot a Charity keretein belül?

Balatonkenesén aludtam (nem nevezném alvásnak) és korán reggel kocsiba szálltam, hogy elcsípjem a reggel 8-as futamot (elitből átnyergeltem openbe, mert ha valami nagy gáz van a lábammal elitben tilos segíteni másnak). A főút már reggel fél 7-kor tele volt parkolva, de másokhoz hasonlóan feltételeztem, hogy a Bakonykarszt Zrt. derék dolgozói szombaton nem veszik igénybe privát parkolójuk, így birtokba is vettük (köszi utólag is!). A főúttól cirka 15 perces séta vezetett a fesztiválterülethez, aki esetleg nem találta volna azt útba igazította a fák és házat felett szétterülő füstfelhő, ami tök jól nézett ki.

A nevezés átírása seperc alatt lement, de a nevemet már megint sikerült rosszul bevinni a rendszerbe, én meg most se ellenőriztem le (erre is rá kéne szokni)… A bag checkbe gyorsan betettem a táskát és összefutottam még pár ismerőssel, odaadtam pár waivert (nálam mindig van vagy 10 üres) és elkezdtem a laza bemelegítést. Ami már rögtön feltűnt, hogy a műsorvezetést most nem Bíró Ádám vitte, hanem egy számomra ismeretlen férfi. Nem szeretnék megbántani senkit, de Ádámhoz sokkal jobban illett ez a szerep. Jó hír viszont, hogy a Facebook csoportban már jelezte, hogy barcikán ismét lesz és készüljünk a szivatásra 😀 Szolidan a hátsó részre helyezkedve előre engedtem azokat akik két jó lábbal rendelkeztek és ugráltam még egy kicsit a kezdésig.

A füstfelhőn áttörve és az autógumikon átugrálva rögtön egy hegyoldalt kellett megmászni amit láthatóan előkészítettek a megpróbáltatásokra, itt-ott megerősítve, hogy senki ne csússzon vissza lehetőleg. Sikerült megint leesni a balanceról, de nem tudom mennyire lehet ezt rákenni másokra akik berezegtetik mellettem hmm… Pár sláger után (OUT, falakm memory [RQHN93]) egy jó hoszú szögesdrót alatti mászás, majd egy A monkey, ami nekem gyerekjáték volt.

A dárda szokás szerint fail, utána egy laza rönkcipelés majd jött a kötélmászás. Na a kötél most nem ment. Szar formában voltam, lábam is vacak, ez van… 1 méterre a tetejétől elengedtem, mondom go lefelé. Na ja, csak nem figyeltem, hogy ez bizony magas és zuhanás közben jutott eszembe, hogy ha így érek földet a lábammal az fájni fog, okos fejem meg reflexből üzent, hogy markolj rá a kötélre. Na ez hiba volt. Úgy letépte a tenyeremről a bőrt a kötél, hogy csak na. Egész nap égtek a tenyereim és két ujjamból is kiszakadt egy kis felső húsréteg, de már megszoktam, hogy mindig vérzek egy kicsit a versenyeken 🙂  Aucs. Az invert wallnál valamiért mindig be akar görcsölni valamim, tiszta rejtély, de ettől függetlenül ez is egy könnyű akadály.

Az új Olympus a résztvevők 95%-án kifogott. Aki megnézi az oktató videókat joggal morog, hogy “hát szárazon könnyű oktató videót csinálni róla”, mivel vizes lábbal, vizes ruhával, saras akadályon ezt megcsinálni elég nagy kihívás. Az oktató videós akadályon ráadásul lyukak is vannak 😀 Ettől függetlenül én örülök, hogy ilyen nehéz akadályok is szerepelnek a repertoárban. A mellette lévő burpee zone gyönyörű dagonyává dagadt, mivel szinte mindenki megállt ott büntizni.

A lenti képen látható mi maradt az Olympus burpee zone helyén (az eredeti állapotot utána visszaállították).

A cél előtt még akadt egy kis Stairway to sparta, egy rövid úszás a hideg vízben, és egy A-cargo. Süti. Délután még lekocogtam-bicegtem a pályát újra a Charity futam keretein belül, addigra már hét ágra sütött a nap 🙂

Az idő gyönyörű tavaszias volt, így ez mostani a Betekints-völgyben futkosás minden első bálozóban varázslatos képet hagyott a Spartanról valószínűleg. A pálya csupán 6.5-7 km volt és igazán könnyű, így rajtam kívül más is arra a következtetésre jutott, hogy a rengeteg új versenyző miatt szándékosan könnyű Sprintet hoztak össze a szervezők. Ez nekem a lábam miatt pont kapóra jött, úgyhogy inkább nem panaszkodom. A munkát sikerült úgy intéznem, hogy április végére elmehetek Koutyba, így idén sikerül egy cseh regionális trifectát is bezsebelnem, ami azt jelenti, hogy az egész CEU-t kipipálhatom! Kicsit lelkiismeretesebb leszek a dokumentációval, úgyhogy Koutyban már odafigyelek arra, hogy mindent fotózzak-videózzak.

Közös fotó és célfotók 🙂