Kubinska Beast&Sprint beszámoló

A szlovák régió befejező része is elérkezett. Hogy izgalmas legyen a dolog a reggeli competitive Beast után a competive Sprintre is beneveztem, amit bár nem bántam meg, a terep kemény kihívásokat tartogatott. Ismét remek tárasággal utazhattam, utólag is köszönöm az eltöltött időt Nekik 🙂
A bedepózást követően hamarosan kezdhettünk melegíteni és rajthoz állni. Szerettem volna jó időt futni a Beasten, azonban rögtön a a startnál kezdődtek a bajok. Már az elején éreztem, hogy a vádlim feszes, emiatt pedig nem tudtam ruganyosan futni a táv feléig, az alapos bemelegítés ellenére.  A csípős hideg pedig a torkomat úgy kikezdte, hogy még késő délután is csúnyán köhögtem.  Ha ez még nem lett volna elég, a rettentő meredek pálya elejétől a feléig szinte csak olyan akadályokat tartalmazott, amikhez nem szükséges felső testi izomzat. Nekem ezek az akadályok jobban mennek a többséghez képest, így általában bazírozhatok arra, hogy míg a többiek lendületét megtöri a burpeezés én jól tudok haladni annak ellenére, hogy nem vagyok egy Usain Bolt. Most erre hiába vártam.
A pálya legjobb része a csúcs volt a gyönyörű panorámával, illetve az úszás. A (hivatalosan 14 fokos) vízbe érkezést követően alig kapni levegőt, míg nem alkalmazkodik a szervezet. Egy kis ebihalas vergődést követően nekem is sikerült levegőhöz jutnom, rögtön bele is húztam a mellúszással, így született meg ez a remek fotó Jakab Attila – Challengephoto által: 

Itt pedig a panoráma, photo by Sisak Zsófi és Dunakeszi SRTG csapatfotó 🙂

A terep néhol rendkívül barátságtalannak bizonyult. Rengeteg mélyedés, köves szakasz, mozduló kő. Sikerült is kétszer kifordítani a bokám, de egy kis ránduláson kívül nem történt nagyobb baj szerencsére, viszont ez 2x10 perc pihenőt és sok bicegést jelentett számomra, megpecsételve a reményeim, hogy jó időt futok. A kapaszkodós akadályok szinte mind sikerültek, a Monkey bar-Traverz fal, Kötélmászás részen perceken belül átmentem, a balanceról viszont mindkétszer lezuttyantam. Az Olympus se okoz akkora fejfájást mint korábban, a Multi Ring pedig bár Beasten nem, Sprinten már sikerült, köszönhetően annak, hogy “javítottam a technikámon” úgymond. Ezt a szokatlanul kemény pályát (ami így Koutyt megelőzve a legnehezebbként van számon tartva nálam) 4 óra 20 perc alatt abszolváltam, amire ugyan büszke nem leszek, de nem panaszkodhatok, mivel láthatóan versenyről versenyre fejlődöm. A célba érkezést követően szűk 30 perc állt rendelkezésemre a Sprint kezdetéig… A Sprint fejpántot és karszalagot gyorsan felkaptam a bag checkben, töltöttem egy kis vizet és ettem egy almát, majd a starthoz bicegtem. Nem ez lesz az a verseny amire öreg napjaimon is visszamerengek az egyszer biztos. Az elején az utolsóként vonszoltam magam (tényleg utolsó voltam :D) hátul, majd ahogy jöttek az akadályok sikerült egyre több embert lehagyni szerencsére. Mentségemre szolgáljon, hogy azért egy ilyen kemény Beast után nem egyszerű Sprintet is nyomni 😛
A Sprinten készült videókat egybe vágtam, a Garmin által biztosított VIRB 30 Ultra a csuklómon volt, a tekerésnél lévő hangokért előre is elnézést. Nekem nagyon bejött a kamera, a csuklós megoldás is működött, nem nagyon tudok másról aki kamerával a kezén nyomja a Multi Ringet 🙂

Esélyes, hogy jövőre ismét ellátogatok erre a helyszínre. Lélegzetelállító panorámában lehetett részem, a hegy pedig nagyon kemény volt. Ha még nem voltál, minimum egyszer érdemes ellátogatnod Kubinskára 🙂 A következő állomás Liberec, szombat Beast, vasárnap hajnal pedig Hurricane Heat. Na AZ érdekes lesz!

A borítóképért köszönet a kiváló fotósnak, Jakab Attilának!